Sokszor tudomást sem veszünk róla, de ma Magyarország kb egyharmada szegénységben él. Rajtuk -általában vidéken- a gazdasági és a politikai életbe mélyen beépült helyi kiskirályok uralkodnak. Ők gyakran polgármesterek és egyben nagybirtokosok, nagyvállalkozók. Ők osztják még a közmunkát is, amely paradox módon az egyik legjobban sikerült kísérlet arra, hogy tömegeket emeljen ki a teljes nyomorból. Csakhát az ország tragédiája, hogy az program rendszer célja nem a munkához juttatás, hanem a munkanélküliségi statisztikák manipulálása.
Igenis, az állam sokat tehet azért, hogy munkát adjon a legszegényebbeknek:
Elsősorban olyan gazdaságpolitikával, amely az önellátást és a helyi munkahelyteremtést segíti a nagy gyárak építése és a "munkahelyteremtésre" adott milliárdoknak a kkv-k felé történő átcsoportosításával. Híres példa, hogy több milliárdos állami támogatással épült fel egy nagy oligarcha erősen automatizált tehenészete, majd utána bezárt 4-5 "régi" telephelyet, és többször annyi embert eresztett szélnek, mint akiknek újonnan munkát adott. Az ő munkanélküli segélyüket meg szintén az állam fizette ezután. Helyezzük a politika fókuszába azt, hogy minél inkább önellátók legyünk, helyi munkaerőt alkalmazzunk és egyre kevésbé támogassuk a szállítmányozási ipart! Ezzel külföldi függőségünket is csökkenthetjük.
Másodsorban az adórendszerrel, ez külön téma lesz.
Harmadsorban az állam is lehet foglalkoztató! Az őrület határán van, amikor a Fővárosi Csatornázási Művek a város egyik legszegényebb pontján, a Magdolna negyedben több tízmillióért automata nyilvános WC-t működtet. Ott, ahol 30-40% a munkanélküliség, még ezt a 2-3 álláshelyet is elveszik a helyiektől, ráköltik a WC-s néni 5-10 évi bérét, hogy ne kelljen az alkalmazottakkal "bajlódni".
Rövid távon fontos, hogy az embereket kell vigyük el a munkalehetőségekhez, de hosszú távon még fontosabb, hogy vigyük el a munkát az emberekhez!
Mindezek után van még számos aprómunka: meg kell erősíteni a munkavállalók jogait, véget kell vetni a munkaerő-kölcsönzésnek, a havonta meghosszabbított szerződéseknek, az állami támogatásokat tartós foglalkoztatáshoz kell kötni, és nem szabad támogatást adni, ha a cég a szektoriális átlagnál arányosan jóval kevesebb munkavállalót foglalkoztat. Például a mezőgazdaságban rengeteg támogatást oszt az állam, mégis nagyon nagy foglalkoztatási potenciált veszítettünk az utóbbi pár évtizedben. Ezt nyerhetnénk vissza legalább részben, ha a támogatást a földterülettel arányos foglalkoztatáshoz kötnénk. Ez lehetne egy európai politika!
Másik oldalról a munkaerőpiaci támogatásoknak a tartós munkavállalást kell ösztönözniük, tehát az lenne a célszerű, ha csak egy bizonyos idő letelte után járnának, de akkor nagyobb összegben.
Rengeteg módon lehetnek csökkenteni teljes régiók leszakadását, akár még a fenti javaslatoktól gyökeresen eltérő módokon is. sajnos azonban azt látjuk, hogy bárki is volt hatalmon, az ország kettészakítottsága csak növekedett. Ezért juttassunk zöld képviselőt vasárnap az Európai Parlamentbe!
