„Magyar az, akinek fáj Trianon” tartja a néplélekbe mélyen beleivódott mondás. Nincs olyan magyar ember, aki ne találkozott volna vele. Pedig egy nagy hazugságról van szó.
Hogy miért is? Mert ti, aki ezt használjátok, ítéletet mondtok olyanok magyarságáról is, akik magyarságához semmi közötök nincsen! Nincs közötök a nyugatra távozott, magyar gyerekeket nyugaton nevelő, a pocsék minőségű magyar közbeszédtől évtizede hallani sem akaró magyarok magyarságához, nincs közötök a magyarországi kisebbségek magyarságához, nincs közötök azoknak a magyarságához, aki szerint annyi idő eltelt már, hogy Trianon kérdése már nem számít, és azoknak a magyarságához sem, akik szerint Trianon a nemzet büntetése háborús bűneiért. Egyszerűen nem ti mondjátok meg, hogy ki a magyar.
Ők mindannyian a nemzet, a Magyar Nemzet részei. Ha tetszik nektek, ha nem. Nemzetalkótók a magyar zsidók, magyar cigányok, magyar liberálisok, magyar ateisták, magyar kommunisták, magyar zöldek, a közpénz-milliárdokkal kitömött magyar oligarchák, magyar fasiszták, a magyar buzik, de még a magyar bűnözők is, a magyar ufóhívőkről és az utcán csövező magyar hajléktalanokról nem is beszélve. Az a magyar is magyar, akit történetesen utáltok.
Eltelt csaknem száz év. Megérett már az idő, hogy a nemzet és a magyarság fogalmát elkezdjük úgy használni, hogy elkerüljük a kirekesztést, a Magyar Nemzet elaprózását, ha tetszik, belső leszalámizását. Eltekinthetnénk végre a kisebbségi magyarok magyarságának többségi magyarok általi méricskélésétől és fitymálásától, hiszen ez a közös Magyar Nemzet erejét gyengíti.
Mi, magyarok, a gyengékkel egységben vagyunk a legerősebbek, a határon túliakkal vagyunk teljesek, és a politika teljes spektrumán, közepén, balra és jobbra szét vagyunk szórva, mint minden más nemzet. Történelmünk közös, csakúgy, mint múltunk sikerei, győzelmei, kudarcai, szenvedései, véráldozatai. Mindannyiunké, kisajátíthatatlanul.
És nekem? Nekem fáj. Trianon. De nem ezért vagyok magyar. És nem is ezáltal akarok magyar lenni.
Az évforduló alkalmából szeretnék megosztani egy témába vágó, bár unortodox stílusú dalt a sajnos azóta már feloszlott Kozmosz együttestől, amely zseniális tömörséggel bontja ki, miért húzza a nemzetünk a rövidebbet, és amely átlendített már sok nehéz pillanaton.
(Ha már idáig elolvastad, pillants rá a Kutyapárt zseniális vizuális kritikájára is!)