Mellár Tamás az LMP számára évek óta elfogadott (és szimpatikus) közéleti szereplő volt. Elfogadta többször is az LMP meghívását, például itt:
Többször én is érdeklődéssel hallgattam. Viszont meggyőződésem szerint az utóbbi hónapokat figyelve nagyon jól dönt az LMP, amikor indulása mögé nem áll be. Sajnos Mellár Úr volt már független, aztán MoMa (=Bokros) jelölt, aztán nem, aztán meg mittudomén.
A valóság ezzel kapcsolatban az, hogy aki ilyen színpadon jelenti be, hogy független jelölt lesz, az nem független jelölt, még akkor sem, ha ennek nincs tudatában.
Valódi független indulást a 2017 tavaszi józsefvárosi időközi választásokon láthattunk. Bolba Márta előbb bejelentette, hogy indul, utána várta a pártok támogatását, akiktől azt kérte, hogy ne kampányoljanak a nevével. (Ezt a tökkelütött Liberálisokon kívül mindenki be is bírta tartani.) Persze az MSZP ráindította Dopemant (ja, bocs, ő is független jelölt, csak kampányolt neki a fél szoci frakció), hadd ne jöjjön össze az egy az egy ellen szituáció.
(Utólagos betoldás: azon is gondolkozzunk el, hogy vajon a szocik biztosan azért léptek-e vissza a saját jelölttől, amiért mondják, vagy esetleg el akartak kerülni egy készülő blamát.)
Mellár Tamással kapcsolatosan sajnos az a keserű valóság, hogy aki képes hetente ekkora flikkflakkokat bejárni a választások előtt, az képes lesz erre a választások után is. Ha nyer is, nem lehet tudni, mi várható tőle, mikor kinek a csapatába igazol.
Csalódott az LMP-ben? Az lehet. De az LMP is csalódott benne. Nem kicsit, nagyon. Nem baj, tovább keresünk olyan embereket, akik úgy hajlandóak harcolni a Fidesz ellen, hogy közben nem hosszák vissza az elkúrtuk-rendszert.