Az egészségügy utolsó évtizedei arról szóltak, hogy az intézmények az elégtelen finanszírozás miatt lepusztulnak és eladósodnak, majd az adósságokat az állam adókból konszolidálja, miközben a fiatal orvosok inkább külföldre mennek.
Sajnos nem lesz addig lényeges változás, amíg a rendszer működését a hálapénz olajozza, amíg hónapokkal későbbre adnak időpontot, amíg fél napokat kell sorbaállni egy vizsgálatra, és amíg például a szülészeknek előre meghirdetett tarifájuk van, és kabrióval járnak, miközben a műtőssegédjük a hónap végén már csak a maradék aprót számolgatva megy le a boltba.
Meg kell állítanunk azt, hogy az orvosok a hálapénzből éljenek, és legfőképpen azt, hogy ez ilyen szélsőségesen egyenlőtlenül oszoljon el!
A narancs és vörös kormányok folyamatosan vonják ki a pénzt az egészségügyből (is), az embereket folyamatosan a fizetős magánproxisok felé tolják az egyre romló állami ellátási színvonallal. Már azon keveseket, akik ezt meg tudják fizetni.
A bérrendezés alig látható, a rezidensi ösztöndíjak keveseknek segítenek kevés ideig. A fiatal orvosok külföldre áramlása megállíthatatlannak tűnik. Az alapellátás egy időzített bomba: már most is vannak üres praxisok, de a háziorvosok elöregedése kritikus. Kevesebb az utánpótlás, mint ahányan nyugdíjba mennek, sajnos a háziorvosoknál nem ritka, hogy valóban élethosszig dolgoznak.
Az LMP alternatív költségvetéseiben eddig minden évben az egészségügy finanszírozásának növelésére tett javaslatot. Jelentősen növelnénk az egészségmegőrzésre, betegségmegelőzésre szánt pénzt, és adókedvezményekkel vagy más módon javítanánk a hozzáférést az egészséges ételekhez, italokhoz, valamint radikálisan csökkentenénk a környezetszennyezést, ezzel a szervezetünkbe jutó mérgek mennyiségét.
